Vonalas vaspondró
| Készletkártevők: |
|
| Egészségügyi kártevők: |
|
Vonalas vaspondró
Megaphyllum unilineatum
Megjelenése:
Az ikerszelvényesek (Diplopoda) osztályába tartozik. Ezek az ízeltlábúak nevüket onnan kapták, hogy szelvényeik a tözsfejlődés során párosával összenőttek, a páronkénti szelvényhatárok eltűntek, így minden ilyen (dupla) szelvényből két pár lábuk ered. A vonalas vaspondró fényes, hengeres testű, 20-30 mm hosszú ízeltlábú, amely a háta közepén hosszanti sárga sávot visel.
|
Vonalas vaspondró (kifejlett egyedek)
|
Életmódja:
Elhalt növényi maradványokkal, gombákkal, algákkal táplálkozik, és leggyakrabban a talajban és az avartakaróban elrejtőzve él, ritkán kerül a szemünk elé. Igénytelen, szárazságtűrő faj, amely az emberi zavarást is elviseli.
Ismert biológiai sajátossága az invázióra való hajlam. Az egyedek tömeges megjelenésének pontos oka nem ismert, de feltételezések szerint a hátterében a következők állhatnak:
-
az élőhely alkalmatlanná válása, egyrészt a táplálékforrás csökkenése, másrészt a mikroklimatikus viszonyok tartós megváltozása miatt;
-
a megfelelő szaporodó- és peterakó helyek felkeresése (tavasszal);
-
a megfelelő telelőhelyek felkeresése (ősszel).
Az adott területen élő populáció túlszaporodásakor különösen nagy tömegben jelenhetnek meg, és megfigyelhető, hogy mozgásuk összehangolt és irányítottságot mutat. A populáció méretének ugrásszerű növekedését viszont - mivel a vaspondrók egyedfejlődése éveket vesz igénybe - több éves, kedvező környezeti feltételeket biztosító időszaknak kell megelőznie.
Elterjedése:
Főként az alföldi száraz gyepeken és akácosokban fordul elő.
Jelentősége:
Az 1995 augusztusától 1996 májusáig Balassagyarmat lakott területén jelentkező vaspondró-invázió a lakosság számára sok kellemetlenséget okozott. A százezres nagyságrendű vándorlásban szinte kizárólag kifejlett vonalas vaspondró egyedeket figyeltek meg, hímeket és nőstényeket azonos arányban. Az itt megfigyelt vándorlás - amely a közeli Ipoly menti ártér felől indult a házak felé - legvalószínűbb kiváltó oka ősszel a telelő-, tavasszal a peterakóhelyek felkeresése volt, de hozzájárulhatott a korábbi, város környéki élőhelyek alkalmatlanná válása is.